A Taxus baccata, vagyis a közönséges tiszafa, egy lassan növő, hosszú életű örökzöld fa, melyet sötétzöld lombja, vörösesbarna kérge és feltűnő, piros bogyói tesznek igazán jellegzetessé. Rendkívül sokoldalú növény, melyet szoliterként, sövénynek, vagy akár formázott növényként is ültethetünk.

Megjelenése:

• Levelek: Tűlevelek, melyek sűrűn borítják az ágakat. Színük sötétzöld, fényes.
• Tobozbogyók: Feltűnő, piros bogyók, melyek ősszel érnek. A magköpeny kivételével a tiszafa minden része mérgező!
• Alak: Fiatalon kúpos, majd később szabálytalanabb, szélesebb koronát fejleszt. Magassága elérheti a 10-20 métert, de lassú növekedése miatt ez hosszú időt vesz igénybe.

Gondozása:

• Fényigény: Árnyéktűrő, de a naposabb helyeken is jól fejlődik.
• Talajigény: Jó vízáteresztő képességű, tápanyagban gazdag talajt igényel. A pangó vizet nem tolerálja.
• Vízigény: Mérsékelt vízigényű. Fiatalon rendszeres öntözést igényel, később szárazságtűrőbb.
• Gondozás: Jól metszhető, így formázható. Igénytelen növény, de a pangó vizet kerülni kell.

Felhasználása:

• Sövény: Sűrű ágrendszere miatt kiválóan alkalmas sövénynek. Jól metszhető, így formázott sövény is kialakítható belőle.
• Szoliter: Szoliterként ültetve impozáns látványt nyújt.
• Formázott növény: Jól metszhető, így különleges formák kialakítására is alkalmas.
• Faipar: A tiszafa fája kemény, tartós és rugalmas, ezért régen íjak és egyéb eszközök készítésére használták.